Hollókoszt

Amerikai orvosi folyóirat cáfolja a holohazugságot

Posted in Hírek by admin on július 12, 2009

Az American Journal of Emergency Medicine elnevezésű amerikai orvosi folyóirat 2000. márciusi száma cikket közölt Egy hidrogén-cianid okozta mérgezési eset címmel. A szerzők nyilván nem gondoltak arra, hogy amit leírnak, megcáfolja a holokausztvallás számos tézisét. /Mert ha gondoltak volna rá, nem számolnak be erről az esetről./

A cikkben részletes beszámolót kapunk arról, hogy egy hongkongi vegyi üzemben egyik este elfelejtettek lefedni három kisebb tartályt, amelyekben hidrogén-cianidot tartalmazó anyagot tároltak. Másnap az üzem egyik 19 éves női dolgozóját eszméletlenül találták abban a szobában, ahol a tartályok álltak. A hölgy négy órán keresztül volt a helyiségben. A cég igazgatója, aki egyébként orvosi végzettséggel rendelkezik, “elviselhetetlen szagot” érzett a raktár mellett lévő irodájában. Átment a szomszéd helyiségbe, megtalálta a földön fekvő eszméletlen lányt, és gyorsan a szabad levegőre vitte. Hívta a mentőket, tűzoltókat, majd visszament a raktárba, kinyitotta az összes ablakot. Körülbelül 10 percet töltött el a mérges gázzal teli helyiségben. Ezt követően arról panaszkodott, hogy erősen szédül, és rosszul érzi magát, úgyhogy kórházba kellett szállítani. Ami a lányt illeti, 15 órán keresztül mesterségesen lélegeztették, hosszú ideig öntudatlan volt, azonban néhány napon belül talpra állt, és visszanyerte egészségét.

A helyszínre érkezett tűzoltók közül négyen szintén rosszul lettek, annak ellenére, hogy teljes védőfelszerelésben és maszkban léptek be a helyiségbe, ahol 20-30 percig dolgoztak. Égett az arcuk, szédültek, fájt a fejük, csípett a szemük, gombócot éreztek a torkukban, úgyhogy mind a négy tűzoltót orvosi ellátásban kellett részesíteni. Egy 50 éves kollégájuk pedig a helyiségtől nagyjából 30 méterre tartózkodott, azonban nem viselt védőfelszerelést és maszkot. Őnála is ugyanazok a tünetek jelentkeztek, mint társainál, úgyhogy kórházba kellett szállítani.

Az orvosi szaklap az alábbi következtetéseket vonja le: “A mentőegység tagjainak, illetve a tűzoltóknak teljes védőfelszerelést kell viselniük hasonló esetekben. A hidrogén-cianid ugyanis felszívódik a bőrön át, illetve a nyálkahártyákon keresztül is. A tűzoltók ruházata nem volt tökéletes, ugyanis a füleiket szabadon hagyta. A mérgezést szenvedett tűzoltók esetében a felszívódás bőrfelületen keresztül történt. De a mérges gáz még a ruhán is képes áthatolni… A tanulság az, hogy olyan védőfelszerelésben szabad csak hidrogén-cianiddal telített helyiségbe belépni, amely teljes mértékben elfedi a testet.”

Ha három kis méretű tartályból kiszabaduló hidrogén-cianid ilyen súlyos tüneteket okozott a helyiségbe belépő tűzoltók esetében, akkor vajon a náci lágerekben működő állítólagos gázkamrákba belépő, és a holttestek elszállításának feladatával megbízott úgynevezett Sonderkommando tagjai – akik a legtöbb állítólagos szemtanú elmondása szerint nem viseltek semmiféle maszkot és védőfelszerelést – miképpen maradtak egyáltalán életben? A kérdés annál is inkább jogos, mivel a 2-3000 elgázosított tetemének kivonszolása bizony félóránál is jóval tovább tarthatott, sokan pedig nem lehettek az egység tagjai a rettenetesen zsúfolt helyiségben. Arról nem is beszélve, hogy az úgynevezett szemtanúk szerint a Sonderkommando percekkel az elgázosítás befejezése után megkezdte a halottak kivonszolását. /Germar Rudolf revizionista történész egyébként bebizonyította, hogy ha igaz lenne a holovallás papjainak álítása, mely szerint a gázkamrákban bent lévő 2-3000 ezer ember 20-30 pec alatt meghalt, akkor ahhoz olyan mennyiségű hidrogén-cianidra lett volna szükség, amely még akkor is veszélyes lett volna a Sonderkommando tagjaira, ha azok védőfelszerelést és gázálarcot viselnek./

Rudolf Höss, az auschwitzi tábor egykori parancsnoka a nürnbergi törvényszék előtt erőszakkal kicsikart “vallomásában” azt mondta, hogy a Sonderkommando tagjai ettek (!) és cigarettáztak (!), miközben vonszolták ki a kamrából a tetemeket. Vagyis nem volt rajtuk maszk. Gideon Greif Könnyek nélkül sírtunk című könyvében “szemtanúk” szavait idézi. Egy Abraham Dragon nevű egykori auschwitzi fogoly, aki magát a Sonderkommando tagjának hazudta, a következőket mondta a szerzőnek: ” Egyszerű, hétköznapi, civil öltözéket viseltünk. A nadrágunkon vörös csík volt, a felső ruhánk hátsó részén pedig egy vörös kereszt. Fejünkön kék színű sapka volt. A Sonderkommando minden tagja ugyanilyen ruhában dolgozott.” /Greif könyvének angol nyelvű kiadása, 2005. 142. old./

Egy másik “tanú”, Eliezer Eisenschmidt a következőket nyilatkozta: “Civil ruhát hordtunk, a nadrágunkon vörös csík húzódott, így könnyebb volt az egység tagjait felismerni. De persze csak egyféle ruházatunk lehetett.”/235. old./

Érdemes még feljegyezni Grief interjúját egy Josef Sacker nevű hazudozóval:

“Kérdés: Volt egyenruhájuk? Milyen öltözéket viseltek a Sonderkomando tagjai?
Válasz: Egyszerű, hétköznapi ruhában voltunk.
Kérdés: Hogy nézett ki az öltözék, amit hordtak?
Válasz: Egyszerű, mindennapi ruha volt rajtunk, amely Kanadában készült.” /106. old./

Fent látható David Olere nevezetes rajza, amely “ismeretterjesztő” könyvekben, tankönyvekben is feltűnik az emberiség hülyítése céljából. A Sonderkommando egyik tagja félmeztelenül vonszolja ki a megölt foglyok tetemeit a gázkamrából. Védőfelszerelés, maszk nincs rajta.

A maszkkal és védőfelszereléssel ellátott hongkongi tűzoltók 10-20 perccel azután léptek a helyiségbe, hogy az üzem igazgatója kinyitotta az összes ablakot. A Sonderkommando tagjai pedig civil ruhában vagy félmeztelenül mentek be a ki nem szellőztetett gázkamrákba, néhány perccel, más leírások szerint pedig 20-30 perccel a gyilkos művelet befejezése után. Ráadásul sokkal keményebben kellett dolgozniuk a rosszul táplált, legyengült foglyoknak a hidrogén-cianiddal lényegesebben telítettebb helyiségben, mint a biztosan nem éhező, fizikailag jó állapotban lévő hongkongi tűzoltóknak. Ennek ellenére soha senki sem számolt be az állítólagos szemtanúk közül arról, hogy a Sonderkommando tagjai közül bárki is rosszul lett volna. /Egyedül Nyiszli Milkós említi Mengele boncolóorvosa voltam című könyvében, hogy voltak, akik “fuldokolva köhögtek”./

Felettébb furcsa.

Miként az is különös, hogy a gázkamra nyitott ajtaján át sem áramlott ki a halálos gáz, pedig a hongkongi esetben a raktártól 30 méterre álló tűzoltónál is jelentkeztek a mérgezési tünetek. Márpedig a gázkamra ajtaja bizony igencsak hosszú ideig nyitva kellett legyen, hiszen a 2-3000 holttest elszállítása sokáig, talán egy óráig, vagy jóval tovább is eltarthatott. Egyetlen magyarázat lehetséges: az auschwitzi gázkamrák környékén 1942 és 44 között a fizika, kémia és biológia törvényei érvényüket veszítették.

Ilyen felszerelésben léptek a hidrogén-cianiddal telített helyiségbe a hongkongi tűzoltók. Ennek ellenére 20-30 perc munka után rosszul lettek, úgyhogy orvosi ellátásban kellett őket részesíteni. Bezzeg a Sonderkommando tagjai félmeztelenül, civil ruhában mentek be a gázkamrákba, de semmi bajuk sem esett…

Perge Ottó – Kuruc.info

Reklámok

Bőhm és Iványi: csak a holokauszt-mese cáfolóit kelljen lecsukni, a komcsik bűntetteit tagadhassuk

Posted in Aktualitás, Hírek by admin on május 31, 2009

Meg kell próbálni megálljt parancsolni a szélsőséges uszításnak és az elharapódzó erőszaknak – mondta Bőhm András vasárnap Budapesten sajtótájékoztatón. Persze nem a magyarok ellen irányuló cigány- és zsidóterrorról beszélt – hanem éppen azok szóvá tevéséről, valamint a holokauszt-mítosz megkérdőjelezhetetlensége elleni tiltakozásról.

A magyarellenes politikus pártjának a holokausztcáfolást büntethetővé tevő törvényjavaslata kapcsán úgy fogalmazott, hogy eddig a szabad demokraták szemben álltak a “gyűlöletbeszéd” szankcionálásával, a holokauszt azonban – számukra – “olyan speciális, a múltunkat képező történelmi esemény, amelynek hatásai máig érezhetőek”.

Hozzátette: véleményük szerint a cáfolás büntetésére a mai jogi szabályozás elegendő lenne, de ezt a véleményt a bírák a gyakorlatban nem osztják, mert a legtöbb esetben az a válaszuk, hogy nem lehet üldözni a cselekményt, ha az nem egy konkrét személy ellen irányult.

Bőhm András közölte: ha nincs törvényi szabályozás, akkor pótolni kell, erről szól a zsidópártiak törvényjavaslata is.

A sajtótájékoztatón Iványi Gábor, az SZDSZ EP-képviselőjelöltje (akinek az a hobbija, hogy a fajtársaik által likvidált cigányok temetésein a magyarok nevében kéri tőlük a bocsánatot) azt mondta, Magyarország megítélése sok tekintetben kedvezőtlen, mert “szégyenre okot adó, félelmet keltő indulatok szabadultak el”. Azt mondta: “ma 65 éve, hogy országunk több pontjáról vagonokat indítottak Auschwitz felé, és 65 év nem volt elegendő, hogy megszabaduljunk a lelkekben lévő bűntől és nyomorúságtól”.

A volt szabad demokrata képviselő hozzátette: akik szerint a holokauszt-tagadást nem külön kell szabályozni, azok ezt a kérdést próbálják meggyengíteni.

Azt állította: Európa Magyarországot nem vádolja azzal, hogy a kommunizmust nem ítéli meg megfelelően, azzal viszont igen, hogy cigány nemzetiségű vagy zsidó vallási, kulturális gyökerű honfitársainkat nem tekintjük egyenrangú állampolgároknak és hogy velük szemben elfogadhatatlan eszközöket használunk.

Bőhm András helytelennek nevezte a Fidesznek azt a javaslatát, hogy a törvénynek minden önkényuralmi rendszer népirtó cselekedeteiről kellene szólnia. Merthogy “a holokauszt kiemelkedően aljas tett volt”.

Az ideológiai okokat elemezve azt hazudta, hogy a nácik pusztán származásuk alapján gyilkoltak meg embereket, míg a kommunista diktatúra ideológiájában nem szerepel, hogy bármelyik népcsoportot a származása miatt kell kiirtani.

Az antimagyar kinyilatkoztatta: “a holokauszt összemosása bármely más önkényuralmi cselekménnyel a szélsőjobboldalnak tett gesztus lenne”.

(MTI nyomán) – Kuruc.Info

Mi ez kérem?

Posted in Hírek by admin on május 2, 2009

Üdvözlök mindenkit!

Ez a blog azért született, hogy információkat gyüjtsek egy helyre egy adott témáról. A téma nem más: a holokauszt.

Mint tudjuk a Magyar Gárda “örzők” nemrég megtartott megmozdulásán “tagadták” a holokausztot. Jó, és? – kérdezem. Számomra tiszta sor, de másoknak nem.

Megpróbálok minden a témába vágó cikket, forrást majd szép fokozatosan erre a kis blog-ra összegyüjteni, hogy akiknek még új dolog lenne a történelem egyik “tragikumának tagadása”, képet kapjanak arról mi is az valójában.

Külső hivatkozás: http://hu.metapedia.org/wiki/Holokauszt

Pár szóban a holokauszt revizionizmus-ról:

Mi revizionisták nem tagadjuk azt, hogy:

  • a zsidókat hátrányos megkülönböztetés és atrocitások érték a második világháború alatt; és azt, hogy (nem ritkán) sokat közülük meggyilkoltak.
  • a háború alatt Németországból és a megszállt országokból koncentrációs táborokba gyűjtötték össze a zsidókat.

Mi revizionisták azt állítjuk, hogy:

  • az európai zsidóság tervszerű kiirtásának “meséje” valótlan. A holokausztnak tulajdonított áldozatok száma irreális.
  • a holokauszt egy háborús “méregpropaganda” szülöttje. Amely ma milliárdokat hoz bizonyos érdekcsoportoknak.
  • nem léteztek gázkamrák Auschwitzban; olyan gázkamrák, amelyeket a szemtanúk beszámolói alapján elképzelnénk.
  • nem voltak “zsugorított fejek”, “zsidóbőrből készített lámpabúrák” és “zsidókból főzött szappan”, stb…

Nos kedves olvasó, ezek vagyunk mi.