Hollókoszt

Bőhm és Iványi: csak a holokauszt-mese cáfolóit kelljen lecsukni, a komcsik bűntetteit tagadhassuk

Posted in Aktualitás, Hírek by admin on május 31, 2009

Meg kell próbálni megálljt parancsolni a szélsőséges uszításnak és az elharapódzó erőszaknak – mondta Bőhm András vasárnap Budapesten sajtótájékoztatón. Persze nem a magyarok ellen irányuló cigány- és zsidóterrorról beszélt – hanem éppen azok szóvá tevéséről, valamint a holokauszt-mítosz megkérdőjelezhetetlensége elleni tiltakozásról.

A magyarellenes politikus pártjának a holokausztcáfolást büntethetővé tevő törvényjavaslata kapcsán úgy fogalmazott, hogy eddig a szabad demokraták szemben álltak a “gyűlöletbeszéd” szankcionálásával, a holokauszt azonban – számukra – “olyan speciális, a múltunkat képező történelmi esemény, amelynek hatásai máig érezhetőek”.

Hozzátette: véleményük szerint a cáfolás büntetésére a mai jogi szabályozás elegendő lenne, de ezt a véleményt a bírák a gyakorlatban nem osztják, mert a legtöbb esetben az a válaszuk, hogy nem lehet üldözni a cselekményt, ha az nem egy konkrét személy ellen irányult.

Bőhm András közölte: ha nincs törvényi szabályozás, akkor pótolni kell, erről szól a zsidópártiak törvényjavaslata is.

A sajtótájékoztatón Iványi Gábor, az SZDSZ EP-képviselőjelöltje (akinek az a hobbija, hogy a fajtársaik által likvidált cigányok temetésein a magyarok nevében kéri tőlük a bocsánatot) azt mondta, Magyarország megítélése sok tekintetben kedvezőtlen, mert “szégyenre okot adó, félelmet keltő indulatok szabadultak el”. Azt mondta: “ma 65 éve, hogy országunk több pontjáról vagonokat indítottak Auschwitz felé, és 65 év nem volt elegendő, hogy megszabaduljunk a lelkekben lévő bűntől és nyomorúságtól”.

A volt szabad demokrata képviselő hozzátette: akik szerint a holokauszt-tagadást nem külön kell szabályozni, azok ezt a kérdést próbálják meggyengíteni.

Azt állította: Európa Magyarországot nem vádolja azzal, hogy a kommunizmust nem ítéli meg megfelelően, azzal viszont igen, hogy cigány nemzetiségű vagy zsidó vallási, kulturális gyökerű honfitársainkat nem tekintjük egyenrangú állampolgároknak és hogy velük szemben elfogadhatatlan eszközöket használunk.

Bőhm András helytelennek nevezte a Fidesznek azt a javaslatát, hogy a törvénynek minden önkényuralmi rendszer népirtó cselekedeteiről kellene szólnia. Merthogy “a holokauszt kiemelkedően aljas tett volt”.

Az ideológiai okokat elemezve azt hazudta, hogy a nácik pusztán származásuk alapján gyilkoltak meg embereket, míg a kommunista diktatúra ideológiájában nem szerepel, hogy bármelyik népcsoportot a származása miatt kell kiirtani.

Az antimagyar kinyilatkoztatta: “a holokauszt összemosása bármely más önkényuralmi cselekménnyel a szélsőjobboldalnak tett gesztus lenne”.

(MTI nyomán) – Kuruc.Info

Reklámok

Perge Ottó: Eretnek gondolatok a végső megoldásról

Posted in Cikkek by admin on május 28, 2009

Meglehet, bűncselekményt követek el, mégis bevallom: kételyeket táplálok magamban az úgynevezett “végső megoldás” hivatalos magyarázatával kapcsolatban. Mint mindenkinek pontosan tudnia kellene ezen a Földön, állítólag Adolf Hitler agyában valamikor megszületett a borzalmas elhatározás: ki fogja irtani az összes zsidót Európából, vagy legalábbis az uralma alatt álló területekről. Ez a megsemmisítési terv lenne a “végső megoldás” a hivatalos holotörténelem álláspontja szerint.

Fel kell azonban tenni a kérdést: mi értelme lett volna egy effajta akciónak? Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy az európai zsidóság tömeges kivégzése esetén a náci Németország semmiféleképpen sem tudott volna békét kötni Nagy-Britanniával. Holott pontosan tudjuk: Hitler legfőbb törekvése éppen a Berlin és London közötti kiegyezés nyélbe ütése volt. Még a háború kitörése után is többször tett békeajánlatot a britek számára, akik azonban minden alkalommal durván ellökték a kinyújtott kezet. /A Führer persze gyanította, hogy a Churchill környezetében jelenlévő befolyásos zsidók is hozzájárultak a két nagyhatalom közötti közeledés meghiúsításához./ Hasonlóképpen igyekezett a náci Németország jó viszonyt fenntartani az Egyesült Államokkal.

A háború kitörése után, amikor már az amerikaiak hadifelszerelést is szállítottak a németekkel hadban álló Anglia részére, Hitler szigorúan megparancsolta a hadiflottának: kerüljenek el minden összecsapást amerikai hadihajókkal, és még provokáció esetén se válaszoljanak. Hiszen a náci vezér tisztában volt vele, hogy csakis akkor van esély a háborús győzelemre, ha Amerikát sikerül távol tartani az európai harcoktól, Nagy-Britanniával pedig sikerül egyezséget kötnie. Ha e két fontos feltétel teljesül, akkor lényegében szabad kezet kapott volna Európában, és ellenfelei aligha mertek volna ujjat húzni vele. Miért veszélyeztette volna céljainak elérését azzal, hogy elrendeli az európai zsidóság teljes megsemmisítését, amikor ezzel végképp magára haragította volna a londoni és a washingtoni kormányt? /Akkor még nem tudhatta, hogy mind az USA, mind Nagy-Britannia Németország teljes elpusztítására tör, és semmiféle megegyezésre nem hajlandó./

A hivatalos holotörténészek sok egyéb mellett azt sem tudják megmondani, mikor döntött úgy a Führer, hogy “kiirtja az összes európai zsidót”. Vannak, akik szerint már a 30-as évek végén készen állt a fejében e “végső megoldás” terve. Mások /Így Raul Hilberg, a legfőbb holoszakértő/ minden bizonyíték nélkül azt hirdetik, hogy 1941 nyarán hozta volna meg végzetes elhatározását. De miért éppen 1941 nyarán? Hiszen akkor még mindig reménykedett abban, hogy London leteszi a fegyvert /ha másért nem, azért, mert a Szovjetunió veresége esetén nem marad a kontinensen szövetségese/, az USA-val pedig nem állt hadban, és még bízott a háború megnyerésében. Mi értelme lett volna elért sikereit kockáztatni egy sok millió embert érintő megsemmisítési program beindításával, amely egészen biztosan az amerikaiak háborúba lépését eredményezte volna? Különben is, ekkoriban a németek még joggal hihették, rövidesen diadalmaskodnak, és kedvük szerint rendezhetik be Európát, a zsidókat pedig mind egy szálig kiutasíthatják a kontinensről.

Különös az is, hogy a holovallás papjai azt hirdetik: 1942 januárjában, vagyis a wanseei-i konferencián véglegesítették volna a “végső megoldás” részleteit, majd állítólag tavasszal megkezdődtek az első elgázosítások. De miért éppen ekkor kezdődtek meg? Számos történész /köztük például John Lukacs/ állítja: 1941 decemberében, a moszkvai csata kudarca és Amerika hadba lépése után Adolf Hitler tisztában volt vele, a háborút már nem nyerheti meg. Ezért aztán bosszúból elkezdte a kudarcáért fő felelősséget viselő zsidókat legyilkolni – hirdetik egyes holotörténészek. Igen ám, de ha 1941-ben vagy még előbb tervezte el a “végső megoldást”, mint azt szintén mondogatják, akkor mégsem lehet bosszúról szó. De egyébként is: 1941 decembere után Hitler talán tényleg felismerte, hogy a háborúban teljes diadalt aratni nem fog tudni, de egy tisztességes, kompromisszumos békében még reménykedett. Megint csak felmerül a kérdés: miért kockáztatták volna a németek az esetleges megegyezés sikerét a zsidóság megsemmisítésével azután, hogy a teljes győzelem immár elérhetetlenné vált a számukra, és minden korábbinál inkább számításba kellett venniük egy esetleges kompromisszum lehetőségeit?

Továbbá 1941 végére az is világossá vált, hogy hosszú, elhúzódó háborúra kell berendezkedni. A hadra fogható német férfiakat szinte mind besorozták a hadseregbe, éppen ezért roppant nagy szükség volt munkás kezekre az otthoni termelésben. Miért akarták volna a nácik legyilkolni azt a több millió zsidót, akik potenciális munkaerőt jelenthettek a számukra? A holovallás papjai is hirdetik, hogy az egészséges zsidókat dolgozni vitték a koncentrációs táborokba, viszont a gyerekeket, betegeket és sok esetben a nőket “kiválogatták”, és a gázkamrába küldték, mert nem vehették hasznukat. De ha így volt, akkor miért nevezték a zsidó betegek, öregek, nők és gyermekek legyilkolását “végső megoldásnak”? Hiszen legfeljebb “részleges megoldásról” lehetett volna beszélni, mert az egészséges, erős férfiak millióit életben hagyták, mert szükség volt a munkaerejükre.

Nem beszélve arról, hogy minden rabszolgatartó pontosan tudja: nem szabad a rabszolga asszonyát, idős szüleit és gyerekeit megölni, mert akkor semmit sem fog dolgozni többé, fellázad, vagy végez saját magával, vagy egyszerűen megtagadja a munkát, még akkor is, ha ezért agyonverik. Ha mindenétől megfosztották, ugyan mi vesztenivalója lehet még az életén kívül? De ugyan mit ér az ember élete, ha bestiálisan legyilkolják a családját? A németek nem voltak ennyire ostobák: rettentő nagy szükségük volt a több millió zsidó munkaerejére a munkatáborokban, akik így vagy úgy, de mégis csak dolgoztak, mert bízhattak abban, egyszer még családjukkal együtt kiszabadulnak. /Még ha ki is telepítik őket szülőföldjükről./ De semmiféle értékelhető munkát nem végeztek volna, sőt, alighanem az életükkel mit sem törődve fellázadtak volna, ha családtagjaikat a nácik bestiális kegyetlenséggel legyilkolják.

Végezetül pedig teljesen érthetetlen, hogy ha a józan ész, a logika, és minden értelmes megfontolás ellenére a nácik mégis a munkaképtelen zsidók legyilkolása mellett döntöttek /és ezt a folyamatot különös módon “végső megoldásnak nevezték el/ akkor miért csak hat lengyelországi tábort jelöltek ki, mint a genocídium végrehajtásának helyszíneit? A ma hivatalosnak számító holomítosz szerint a következő hat lengyel területen fekvő táborban folyt elgázosítás: Auschwitz, Majdanek, Treblinka, Sobibor, Chelmno és Belzec. Csak ezekben a “megsemmisítő táborokban voltak gázkamrák” – ismerte be a holotörténelem egyik felkent magyarázója /M. Broszat/ 1960-ban. De vajon miért nem építettek gázkamrákat a náci Németország területén fekvő több száz koncentrációs táborban, így például Dachauban, Buchenwaldban, Bergen-Belsenben és másutt? Hogyan számoltak a precíz németek, ha nem gondolták végig, hogy a gázkamrák, a halottak elégetéséhez szükséges tüzelőanyagok, a krematóriumok kapacitását tekintve mennyi idő kell a 4-5 millió, a náci Németország és szövetségeseinek uralma alatt élő zsidók kivégzéséhez?

Ez a folyamat ebben a hat lágerben húsz-harminc évig, vagy tovább is eltarthatott, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy a sobibori, a belzeci és a chelmnoi lágereket legkésőbb 1943 őszén /!/ bezárták. De hát miért zárták be a háború kellős közepén, alig egy évnyi működés után, ha tényleg az összes náci uralom alatt élő zsidó kivégzése volt a céljuk? És miért nem vonták be a “műveletbe” a németországi lágereket? Titokban tartani a lengyelországi táborokban zajló tömeges elgázosításokat sem lehetett volna, hiszen szinte mindegyik ottani láger sűrűn lakott területeken fekszik, egyik sincs elzárva a világtól, legkevésbé Auschwitz, amely egy hatalmas ipari komplexum is volt, ahol igen sok német és lengyel civil is dolgozott az ottani termelő üzemekben.

A kételyekre nem adnak választ a holovallás papjai, ők ugyanis nem állnak le vitatkozni a “holokauszttagadókkal”, vagyis a gondolkodó, a történelmi igazságot kereső emberekkel. /Mert nincsenek érveik./ De ha valami csoda folytán mégis válaszolniuk kellene a föntebb feltett kérdésekre, nagy bajban lennének, és ha nem tudnák bebörtönözni vagy agyonverni az akadékosodó kérdezőt, akkor a vitát az irracionalitás terepére próbálnák terelni. Éspedig azzal, hogy elismernék: a kételyek jogosak, a “végső megoldás” hivatalosan hirdetett magyarázata körül képtelen ellentmondások sokasága merül föl, de a nácik és Hitler tetteit nem lehet logikus érvekkel megmagyarázni, ezek ugyanis “beteges gyűlölettől hajtott”, “őrült emberek” voltak, hazudják, akiknek a cselekedeteiben nem lehet és nem is szabad értelmet keresni. Ezen a ponton világosan látszik a hivatalos holokauszttörténelem mélységesen vallásos jellege, és hogy az egésznek a tudományhoz nincsen semmi köze.

Természetesen Adolf Hitler nem volt őrült, hiszen ismerjük a róla szóló orvosi feljegyzéseket, de ami a fontosabb, ismerjük cselekedeteit, amelyek alapján teljesen egyértelműen kijelenthető: roppant racionálisan, logikusan gondolkodó elme volt, akit döntéseiben az érzelmek vagy a gyűlölet kevéssé befolyásolt. Nem volt őrült a többi náci vezető sem. Hogy azután a lassan 70 éve folyamatosan zajló hazug szövetséges propaganda millió és millió embert tévesztett meg a náci Németországgal, illetve a nagy háború eseményeivel kapcsolatban, az egy másik kérdés. A revizionista történészek – vállalva elhallgatást, üldöztetést, börtönt – magukra vállalták az igazság kimondásának kockázatos, de nagyszerű feladatát. Álláspontjuk szerint a németek “végső megoldáson” nem a zsidók tömeges megsemmisítését, hanem a német uralom alatt álló területekről történő kitelepítésüket értették. Értelmes eszmecsere a hivatalos és a revizionista álláspont hirdetői között nem alakulhat ki, mivel az előbbiek nem csupán vitatkozni nem hajlandók, de börtönbe akarják csukni ellenfeleiket, mondván, azok nézeteikkel gyilkosságra buzdítanak. Kérdem én, ki itt az őrült, ki a beteges gyűlölködő?

Perge Ottó – Kuruc.info

Perge Ottó nyílt levele Gusztoshoz: 6 – 2,9 = 6?!

Posted in Aktualitás by admin on május 10, 2009

Gusztos Úr!

Azért teszem föl Önnek az alábbi kérdéseket, mert az ún. “holokauszttagadás” büntethetővé tételének Ön az egyik élharcosa Magyarországon. Gondolom, alaposan tájékozódott az ún. holokausztról, és talán némi fogalma van a revizionista történészek érveiről is. Ha nem tudná, ez utóbbiakat nevezi Ön némiképp félrevezetően “holokauszttagadóknak”, holott ők valójában a történelmi igazságot keresik.

Az alábbi kérdések megválaszolása azonban nélkülözhetetlen lesz, ha a holokauszttagadó törvényüket bevezetik.

1. Szeretném tudni, hogy börtön jár-e azért, ha valaki megismétli Martin Broszatnak, a müncheni Jelenkortörténeti Intézet munkatársának a Die Zeit 1960. augusztus 19-i számában /a 16. oldalon/ leírt mondatait?

M. Broszat ugyanis az alábbi kijelentést tette a lapban megjelent levelében: “A Német Birodalom területén lévő koncentrációs táborokban nem volt elgázosítás.” Tehát sem Dachauban, sem Bergen-Belsenben, sem Buchenwaldban, sem másutt. Annak ellenére, hogy az ún. háborús bűnösök különböző pereiben szemtanúk sokasága beszélt az ezekben a “megsemmisítő táborokban” épített “gázkamrákról”, melyekben szén-monoxiddal, Ciklon-B-vel ölték az embereket, de voltak olyanok is, akik elektromos árammal történő kivégzésekről, élve elégetésekről, és hasonló szörnyűségekről számoltak be. Nem tudom, tudja-e Ön, Gusztos Péter, hogy azóta bizony a legtöbb történelemkönyvet is átírták, éspedig M. Broszat fenti kijelentésének alapján.

De ezek szerint ez a sok szemtanú mind valótlanságot állított? És ha ők hazudtak, vagy csupán rosszul emlékeztek, mennyivel megbízhatóbbak a lengyelországi koncentrációs táborokban zajló állítólagos borzalmakról beszámoló szemtanúk? Jogos a kétely, Gusztos úr, hiszen 1945 és 1960 között az állítólagos szemtanúk, és az ő vallomásaikat kizárólagos forrásként felhasználó könyvek, tankönyvek és propagandafilmek özöne hirdetett olyasmit, ami nem történt meg. És ha a sok hazug mesében valaki kételkedni merészelt, elítélték. Mennyivel megbízhatóbbak az auschwitzi, majdaneki, sobibori, treblinkai, belzeci “szemtanúk”, mint azok, akik a Német Birodalom határain belül elhelyezkedő táborokban zajló eseményekről festettek teljesen hamis képet?

2. Bűnnek számít-e, ha valaki felteszi a kérdést: miután 1990-ben “hivatalosan” is 4 millióról 1,1 millióra csökkentették az auschwitzi táborban elhunytak számát, miképpen lehetséges, hogy az összes, a háború alatt /vagy csak a koncentrációs táborokban?/ elpusztult zsidó száma mégis 6 millió maradt?

Magyarázza meg, Gusztos úr, miként lehetséges 6 millióból elvenni 2,9 milliót úgy, hogy mégis 6 millió maradjon?

3. Ha a szemtanúk, illetve az állítólagos elkövetők vallomásaira hagyatkoznánk, akkor hinnünk kellene a boszorkányokban, akkor Rajk László valóban imperialista kém lenne, Mindszenty József tényleg amerikai ügynök és valutaspekuláns.

A holokauszt kivételével egyetlen történelmi esemény leírásánál sem elégszünk meg pusztán a szemtanúk beszámolóival. Nem beszélve egy bűncselekmény tárgyalásáról, amikor is alapos vizsgálatot végeznek a tett helyszínén, megkeresik a gyilkos fegyvert, és persze a meggyilkoltak tetemét is előássák, a szakértők pedig megszemlélik azokat.

Börtönt érdemel az, aki felveti: ugyan miért nem végeznek szakértői vizsgálatot a megmaradt állítólagos gázkamrákban? Persze talán Ön is tudja, Fred Leuchter és Germar Rudolf /sőt, egy lengyel tudóscsoport is/ vizsgálódott az auschwitzi gázkamráknál, de mivel azt találták, hogy azokban egészen biztosan nem öltek meg embereket Ciklon-B-vel, ezek után nácinak lettek bélyegezve, állásuktól megfosztották őket, egyikük, Germar Rudolf pedig börtönben ül.

Gusztos Péter szerint ez nyilván helyes, de becsukatná-e azokat is, akik egy újabb, független vizsgálat elvégzését sürgetik? Nem furcsa, hogy egyetlen holttestet sem találtak, akinek az esetében bizonyítani tudták volna, hogy halálát a hidrogéncianid okozta? Bűn, ha valaki ásatásokat szorgalmaz az állítólagos tömegsírok helyszínén, hogy az áldozatok hozzávetőleg pontos száma és haláluk oka megállapítható legyen? /Még ha a tetemeket elégették volna is, akkor is elképesztő mennyiségű emberi maradványnak, pl. fogaknak kellene lenni a feltételezett tömegsírokban./

4. A történész állításait sosem alapozhatja elfogult szemtanúk beszámolóira, hanem dokumentumokra is szüksége van. Hány évre kívánja bezáratni azokat, akik felhívják a figyelmet: egyetlen írásos parancs, utasítás sincs, amelyben a zsidók gázkamrában, vagy más módokon történő tömeges megsemmisítését rendelnék el?

Erre azt mondják az Önök propagandistái, persze, mert a nácik minden bizonyítékot eltüntettek. De a halomban álló hajat, a fogakat, az állítólagos áldozatok ruháit, szemüvegeit, használati tárgyait hogyhogy nem tüntették el? És vajon a szemtanúkat miért hagyták életben?
Én nem tudom, járt-e Ön, Gusztos úr, valaha is irattár vagy levéltár környékén. Mert ha járt volna, tudhatná: a lehetetlenséggel határos vállalkozás egy adott üggyel kapcsolatos minden egyes iratot megsemmisíteni, mert azok a bürokrácia különböző szintjein mind megjelennek, ezenkívül minden egyes ügyiratnak van előirata, utóirata, az egyes dokumentumokat a legelső irat iktatószámához csatolják, léteznek továbbá iktató és mutatókönyvek, stb. A háború körülményei közepette, miközben közeledtek a lengyelországi táborok felé a szovjet csapatok, miképpen voltak képesek a nácik ezt az emberfeletti iratválogatást elvégezni? Nem lett volna egyszerűbb felgyújtani az egész irattárat, mondjuk Auschwitzban? Egyszerűbb lett volna, nyilván, de nem történt meg, mert a lágerben hatalmas mennyiségű dokumentumot találtak az oroszok. Ezeket azóta alaposan átnézték, többek közt az Önök propagandistái is, és egyetlen parancs, utasítás, bizonyítottan emberek megölésére használt gázkamra-tervrajz sincsen. Ha valaki gyanúsnak tartja ezeket a körülményeket, az Ön szerint börtönbüntetést érdemel, Gusztos úr?

5. És büntetni kívánja azt az embert, aki felveti, hogy a hatmillió zsidó elhamvasztásához nem állt rendelkezésre elegendő tüzelőanyag-kapacitás?

Sem az égetőkemencékben használt koksz, sem pedig az “égetőgödrökben” történő elégetéshez szükséges irdatlan mennyiségű tüzelőfa nem állt rendelkezésre, amit azért tudunk, mivel az auschwitzi tábor felügyelőségének dokumentumai szinte hiánytalanul megmaradtak, és tudni lehet, mennyi kokszot rendeltek, és mennyi tűzifát használtak fel. /Hatalmas erdőirtásoknak pedig nincs nyoma a környéken, ilyesmiről egyetlen szemtanú sem tesz említést./
Bűn tehát, ha valaki kételkedni merészel? És bűn az, ha valaki elgondolkozik azon, hogy vajon mennyi ideig tartott egyetlen elgázosítás? Bűn, ha valaki nem érti, miképpen lehetett a gázkamrába bezsúfolt emberek halálát követő 15-20 perc elteltével gázálarc nélkül vagy akár gázálarcban bemenni azokba a helyiségekbe, úgy, hogy közben a holttesteket kivonszoló egység tagjai nem kaptak halálos mérgezést? Bűn-e, ha valaki rámutat: több napig is eltarthatott 2-3 ezer ember “elgázosítása”, az “aranyfogaik kihúzása”, a “hajak levágása”, majd pedig a holttestek elégetése a krematóriumokban? /Tekintve, hogy egy tetem elhamvasztásához legkevesebb egy óra kell!/ Hogyan lehetséges akkor, hogy a “szemtanúk” vallomásai szerint 1-4 óránként érkeztek a 2-3 ezer fős csoportok a gázkamrákhoz a kivégzésekre?

6. És bűn-e, ha kételkedem az emberi szappan legendájában, a megölt zsidók bőréből készített lámpaernyő meséjében, az elektromos árammal futószalagon történő gyilkolásokban, és a többi képtelennél képtelenebb történetben, amelyeket az egykori foglyok, vagy az Önök propagandistái valaha kiagyaltak?

Majd ugyanezek a propagandisták, illetve ugyanahhoz a cionista körhöz tartozó utódaik az Ön által “holokauszttagadónak” nevezett kutatók érveinek súlya alatt beismerték: évtizedeken át hazugságokkal traktálták a világ közvéleményét. A gázkamrák, a hatmilliós szám, valamint az előre eltervezett népirtás szándéka azonban továbbra is megkérdőjelezhetetlen. És csak egy nácinak juthat eszébe Ön szerint, hogy feltegye a kérdést: ha hazudtak a szappanról, a lámpaernyőről, az elektromos áramos és a légkalapácsos kivégzésekről, a négymillió auschwitzi áldozatról, és még ki tudja, miről, akkor nem lehet, hogy most sem mondanak igazat? Miért jár börtön annak, aki ezt a teljesen kézenfekvő kérdést fel meri tenni?

7. Nem érzi roppant kínosnak, hogy “liberálisnak”, meg “szabad demokratának” nevezi magát, közben pedig harcol egy törvényért, melynek alapján le lehet csukni azokat, akik egy történelmi kérdésben nem a “hivatalos” álláspontot ismételgetik?

Jó, tudom, álnaiv a kérdés, miként a többi is az, hiszen Ön is ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy mi a tétje ennek az egész holokauszt körüli felhajtásnak. Az állítólagos holokauszt Izrael állam létének, valamint a cionista zsidóság világuralmának az alapja, továbbá a hatalmas kárpótlási pénzekről is szó van, amelyeket az elmúlt több mint 60 évben a zsidóság részére kifizettek.

A holokausztra hivatkozva Izrael, illetve a cionisták bármit megtehetnek, üldözhetik és gyilkolhatják a palesztinokat, felvásárolhatják Magyarországot, parancsolgathatnak az USA, az EU és más államok kormányainak, hajmeresztő pénzügyi spekulációkat folytathatnak, egész iparágakat, nemzetgazdaságokat sodorhatnak eladósodásba, válságba, egyszóval mindent megtehetnek büntetlenül, mert aki tiltakozni, ellenállni merészel, az “újabb holokausztot akar”.

A holokauszt nélkül a cionisták világuralma megrendülne, ezért akarja Ön és akarják elvbarátai, állítólagos liberális elveikkel teljesen szembefordulva keresztülerőszakolni a holokauszttagadó törvényt. Így van, Gusztos úr?

Nem tartom valószínűnek, hogy válaszol, mert megfigyeltem, ha olyan kínos kérdéseket tesz fel valaki Önöknek, amelyekre nem tudnak válaszolni, akkor egyből antiszemitázzák és nácizzák az illetőt. Márpedig ugye egy “nácival” az ember nem áll le vitázni.

Én megtenném, bár való igaz: teljesen más világban élünk. Ön 18 évesen belépett az SZDSZ-be, és ezzel bekerült a kiváltságosok közé, abba a rétegbe, melynek tagjai számára nincs válság, nincs munkanélküliség, az állás elvesztésétől nem kell rettegniük, de attól sem, hogy ha elmondja a véleményét, akkor megfenyegetik, megfigyelik, kirúgják a munkahelyéről, és ellehetetlenítik, ha pedig tüntetni mer, kilövik a szemét és bebörtönözik. Gusztos Péternek, gondolom, nincs anyagi gondja, van viszont nyaralója, villája, bankbetétje, gyönyörű autója /nyilván több is/, egzotikus országokban nyaral, de ne áltassa magát, mert mindezt a sok földi jót nem kiemelkedő tehetségének és munkájának köszönheti /jut eszembe, az egyetemet befejezte már?/, hanem annak, hogy tagja a hazánkat kiárusító, gyarmati sorba döntő politikai osztálynak, sőt annak a cionista körnek lett az egyik legfőbb szószólója, amely teljes mértékben uralma alá kívánja hajtani Magyarországot.

Ne jöjjön azzal, hogy tőlem, tőlünk kell rettegni, mert pontosan tudja: fordítva áll a dolog, mert az Önök úgynevezett “reformjai” tették tönkre a hazámat, és nehéz sorban élő magyar emberek milliói azok, akik rettegnek, félnek a holnaptól, munkájuk elvesztésétől, és az anyagi ellehetetlenüléstől. Önök biztosra akarnak menni, és ezzel a holokauszttagadó törvénnyel, a régi jó recept szerint, csírájában akarják elfojtani az esetleges nemzeti ellenállást. Gondolja, sikerülni fog?

Perge Ottó
, a Kuruc.info munkatársa